Akarom mondani, visszatértem. Mondom nem megy nekem ez a blogírás, pár napig a fejemben volt, aztán teljesen el is felejtettem. Mert mi az anyámat írjak?! Történik velem ez meg az, de jól el is felejtem nap végére, nem hogy még le is írjam... Hah! De mégis, írok egy kis összefoglalót az elmúlt egy év fontosabb eseményeiről.
...szeretnék a szakmán belül más vizekre is evezni, kipróbálni magam más területeken. Barista, bartender... vajon hová is visz az utam?...
Írtam ezt már több, mint 1 éve. A vicc, meg jó cucc az az, hogy nem kellett sokat várnom, hamar jött az előrelépés. Októberben ugyanis bártender lettem, még ha csak papíron is. Nem sokára már élesben is tenderke voltam, mára meg már elmondhatom magamról, hogy valamilyen szinten tényleg bártender vagyok. :) A kezdetben három hónapig csak egy eldugott italgyártó lukban tengettem dolgos napjaimat, egyéb speckó meg néhány klasszik koktél gyártás okán. Nem is neveztem magam bártendernek, csak olyan tenderkének, vagy épp izzadó italgyárosnak. Közben elvégeztem egy jóféle bártender kurzust, ami emlékeim szerint 7 hétig tartott. Kaptam oklevelet, megtanultam az alapokat, már nem voltam s*gghülye egy Mojito elkészítéséhez, hehe. Aztán decemberben eljött a nagy nap, hirtelen egy csaknem háromszázféle italkészletű nyitott bárban találtam magamat, ahol pár napot csak bar-back-ként ténykedtem, majd rendesen bárosként kellett helytállnom. Itt jött igazán a feketeleves, bele a mély vízbe! Ismét... De nem adtam föl, lelkes voltam/vagyok, és bizony irdatlan mennyiség, amit meg kell tanulni, és a mai napig folyamatosan azt teszem.
Élvezem. Vannak mélypontok, mint mindenhol, de alapvetően imádom a szakmám. Szeretek beszélgetni a vendégekkel, a kollégák jófejek, a munkahely jóféle, az módosított italgyáros lét pedig felettébb szórakoztató, még akkor is, ha épp úszkál az ember a saját verítékében és 10-en verik a pultot, hogy márpedig rendelni, vagy épp fizetni szeretnének.
Idestova ennek is majd' egy éve és még szeretem, ez a nem mindegy. Nem utáltam meg a shakert meg a poharakat, mint anno a tányérokat. :) Most pedig itt vagyok. Bartenderként egy jó munkahellyel, ám az éjszakában...
Igen, az éjszaka. Míg reggeliztető felszolgálóként (merthogy az voltam) délután 3-4 felé már kiléptem a munkahelyről, most ilyenkor ébredek, és du. 6-ra megyek dolgozni, hogy aztán hajnalban 2-3 körül végezzek. Szó se róla, munkaidőben így is korrekt, 8-9 óra... maximum. Csak ez az időeltolódás... Nappal alszom, éjszaka élek. Ismerőseim közül kevesen vannak ezzel hasonlóan, így marad a kollégákkal való ivászat meló után, ami jó szórakozás, de egy idő után azért kevés. Szabadnap? Van olyan is. De rendre végigalszom őket, és amikor már ébren vagyok, késő este van, meg a lustaság mindig győzedelmeskedik. Eh-eh... Na mindegy. Amúgy is rajtam múlik, ha igazán akarnám, simán lefeküdnék 4-kor legkésőbb, nem pedig 9-ig kukorékolni, felkelnék 10 körül, és még lenne 8 órám beérni munkahelyre. Ez alatt sokat tehetnék, talán régi barátokkal is összefuthatnék... Bár úgy vettem észre nem sok embernek hiányzom, így annyira nem izgat a dolog. :D De azért jó lenne mégis... Bahh! Na! De van más szuperjóság!
Japán! Igen... Japán. Végre eljött az idő, életemben először utazni fogok, és persze, hogy kiválasztottam a világ egyik legtávolabbi pontját, csaknem 5000 tengeri mérföldre innét. Régóta érdekel a kultúra, aztán a rajzfilmeket is elkezdtem érettségi táján falni, mint atom, most meg... Már bártender szeretnék lenni egyszer Japánban. :) Ehhez persze nem árt egy kicsit élőben tapasztalni. Az útlevél megvan már, repülőjegyre, illetve vonatbérletre most kértem árajánlatot, szállást meg még keresnék. Igyekszem a szállodákat elkerülni, megpróbálok magánembertől szobát bérelni, úgy talán olcsóbb lesz a dolog. Fő, hogy semmiképp sem lesz olcsó, bármin is spórolok! Drága kijutni, még drágább kint maradni, élni pedig annál inkább, pláne ha még luxus extrákkal is kényezteted magad, mint pl. múzeumlátogatás, vagy épp whisky lepárló/gyárlátogatás az ország másik végén... Én ugyanis Tokióba megyek, de a vasútbérlet igénybevételével bizony amennyire csak tudom, beutazom majd az országot... Oszaka vagy épp Hokkaido... Félezer kilométeres távokat fogok megtenni mindössze néhány óra leforgása alatt, késés nélkül! Elég szokatlan lesz a hazai viszonyokhoz mérve.
Na, most így korai órákban hirtelen ennyi, majd megpróbálok továbbra is jelentkezni, hacsak nem ismét elfelejtem a blog létezését. De úgyis magamnak írok, szóval... Belefér. :D